1997. évi CLV. törvény
a fogyasztóvédelemről
Az Országgyűlés annak érdekében, hogy olyan
szabályozás jöjjön létre, amely biztosítja a fogyasztói érdekek - különösen a
biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a
megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz, a hatékony jogorvoslathoz, továbbá a
társadalmi szervezeteken keresztül történő fogyasztói érdekképviselethez fűződő
érdekek - védelmét, valamint az érvényesítésükhöz szükséges intézményrendszer
továbbfejlesztését, a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS ÉS A FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELMET BIZTOSÍTÓ
RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
A törvény
hatálya
1. § E törvény hatálya - külön törvény eltérő
rendelkezése hiányában - kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint
a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak, továbbá a külföldi székhelyű
vállalkozás magyarországi fióktelepének (a továbbiakban együtt: gazdálkodó
szervezet) a Magyar Köztársaság területén végzett mindazon tevékenységére,
amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti.
Értelmező
rendelkezések
2. § E törvény alkalmazásában:
a) Áru: bármely birtokba vehető, forgalomképes dolog,
ideértve a dolog módjára hasznosítható javakat is.
b) Biztosítási
szolgáltatás: biztosító
társaság, illetve biztosító szövetkezet biztosítási szerződés megkötésére és
teljesítésére irányuló tevékenysége, ideértve a biztosítási alkusz és a
biztosítási szaktanácsadó részére végzett tevékenységet is.
c) Szolgáltatás:
olyan tevékenység, amely a
fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztói
szükségleteket úgy, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele (fogyasztása)
időben részben vagy teljesen egybeesik.
d) Fogyasztási
kölcsön: a hitelintézetekről
és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá nem
tartozó minden olyan kölcsön, részletfizetés vagy halasztott fizetés, amelyet
gazdálkodó szervezet fogyasztó részére nyújt az általa forgalmazott áru megvásárlásához,
illetve az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez.
e) Fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai
tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a
részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással
kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.
f) Fogyasztási
kölcsönszerződés: a
fogyasztási kölcsön igénybevételére irányuló szerződés.
g)
h) Fogyasztói
érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet: magánszemélyek által az egyesülési jogról
szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott társadalmi szervezet, illetve
ezek szövetsége, ha az alapszabályban meghatározott célja a fogyasztók
érdekeinek védelme, e célnak megfelelően legalább két éve működik, és
magánszemély tagjainak száma legalább ötven fő.
i) Fogyasztói
forgalom: az árunak vagy a
szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó mint végső felhasználó részére történő
forgalmazása vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.
j) Forgalmazó: az árut vagy a szolgáltatást fogyasztói
forgalomba hozó gazdálkodó szervezet. A törvény II. fejezetének alkalmazásában
az a forgalomba hozó minősül forgalmazónak, akinek a tevékenysége az áru
biztonsági jellemzőit nem befolyásolja.
k) Gyártó:
ka) az árunak az Európai Gazdasági Térségben
letelepedett üzletszerű előállítója, termelője, helyreállítója vagy felújítója,
illetve aki az árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető
jelzés alkalmazásával önmagát az áru gyártójaként tünteti fel,
kb) a gyártónak az Európai Gazdasági Térségben
letelepedett meghatalmazott képviselője, ha maga a gyártó nem az Európai
Gazdasági Térségben letelepedett; ilyen képviselő hiányában az importáló,
továbbá
kc) akinek a tevékenysége az áru forgalomba
hozatala során az áru biztonságosságát befolyásolhatja.
l) Közüzemi
szolgáltatás: villamosenergia-,
gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági és a közcélú
távbeszélő-szolgáltatás.
m) Pénzügyi és
nyugdíjpénztári szolgáltatás: a
hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatási és kiegészítő pénzügyi szolgáltatási
tevékenység, a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény hatálya alá tartozó
befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység,
a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény és a magánnyugdíjról
és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény, valamint az
Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény hatálya
alá tartozó szolgáltatási tevékenység, a biztosítóintézetekről és a biztosítási
tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény hatálya alá tartozó biztosítási,
biztosításközvetítői és biztosítási szaktanácsadói tevékenység.
n) Forgalomból
történő kivonás: olyan
intézkedés, amelynek célja a nem biztonságos áru forgalmazásának,
bemutatásának, illetve a fogyasztó számára történő felajánlásának
megakadályozása.
o) Visszahívás:
olyan intézkedés, amelynek
célja a gyártó vagy a forgalmazó által a fogyasztó számára rendelkezésre
bocsátott vagy szállított nem biztonságos áru visszaszolgáltatása.
II. Fejezet
A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme
3. § (1) Forgalomba csak biztonságos áru hozható.
(2) A gyártó
köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról.
(3) A forgalmazó
nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja vagy a rendelkezésére álló
tájékoztatás vagy szakmai ismeret alapján tudnia kellene, hogy az áru nem
biztonságos. A forgalmazó a külön jogszabályban meghatározottak szerint köteles
elősegíteni az általa forgalomba hozott áru biztonságosságának ellenőrzését,
ennek során köteles különösen az áru által okozott veszélyekre vonatkozó
tájékoztatás továbbadására, az áru származási helyének megállapításához és
forgalmazásának nyomon követéséhez szükséges dokumentáció megőrzésre és
rendelkezésre bocsátására, valamint a veszélyek elkerülése érdekében a
gyártókkal és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel, illetve a területi
fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel való együttműködésre.
(4) Az a gyártó
vagy a forgalmazó, akinek a rendelkezésére álló tájékoztatás vagy szakmai
ismeret alapján tudnia kell, hogy az általuk forgalomba hozott áru nem felel
meg az e törvény 4. §-ának (1) bekezdésében meghatározott biztonságossági
követelménynek, a külön jogszabályban meghatározottak szerint köteles a
hatáskörrel rendelkező hatóságot haladéktalanul tájékoztatni, egyidejűleg
rendelkezésére bocsátani különösen a fogyasztókat érintő veszély elhárítására
tett intézkedéseire vonatkozó adatokat.
4. § (1) Ha az áru biztonságosságát jogszabály
vagy nemzeti szabvány nem határozza meg, az áru akkor minősül biztonságosnak,
ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű vagy az
ésszerűen várható használat - ideértve adott esetben az üzembe helyezési, beszerelési,
karbantartási előírások betartását - időtartama alatt nem, vagy csak a
rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó legkisebb mértékben
veszélyezteti.
(2) Az áru
biztonságosságát elsősorban a következők alapján kell megítélni:
a) az áru (összetétele, csomagolása, valamint
összeszerelésére, beszerelésére és karbantartására, felhasználására vonatkozó
előírások) alapvető ismérvei,
b) az árunak más árura gyakorolt - az együttes
használat során ésszerűen várható - hatásai,
c) az áru külső megjelenítése, címkézése,
használati, hulladékkezelési vagy más tájékoztatója,
d) az áru használatának hatása a fokozott
veszélynek kitett - különösen a gyermek- és az időskorú - fogyasztókra.
(3) Amennyiben a
kockázat figyelmeztetés nélkül nem észlelhető azonnal, a gyártó köteles a
fogyasztót írásban figyelmeztetni olyan módon, hogy a fogyasztó felmérhesse az
áru rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó veszélyt,
illetve megtehesse a veszély elleni óvintézkedéseket. A figyelmeztetés nem mentesíti
a gyártót és a forgalmazót az áru biztonságosságával kapcsolatos
kötelezettségei alól.
(4) A gyártó
köteles a forgalomba hozott áruval kapcsolatos kockázati tényezőket felmérni,
és megtenni a megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket,
így különösen:
a) az árut azonosításra alkalmas jelöléssel
ellátni,
b) a forgalomba hozott áru biztonságosságát
mintavétel útján rendszeresen ellenőrizni,
c) az áru biztonságosságával kapcsolatos
kifogásokat kivizsgálni,
d) a forgalmazót az ellenőrzések
megállapításairól tájékoztatni,
e) az árut a forgalomból kivonni, illetve - a
külön jogszabályban meghatározottak szerint - visszahívni.
(5) Az áru
biztonságosságának megítélését nem befolyásolja önmagában az a tény, hogy
később nagyobb biztonságot nyújtó áru kerül forgalomba.
5. § (1) A 3-4. § rendelkezéseit megfelelően
alkalmazni kell a szolgáltatás nyújtása során, az azzal összefüggésben a
fogyasztó számára szolgáltatott vagy elérhetővé tett árura is.
(2) A 3-4. §-ban
foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a forgalmazó az értékesítéskor a
fogyasztóval egyértelműen közli, hogy
a) az áru régiség,
b) az árut használat előtt helyre kell állítani.
III. Fejezet
A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme
6. § Az e törvényben meghatározott
jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a gazdálkodó szervezet
a) az áru előállítására, átvételére,
mérlegelésére, csomagolására, címkézésére, megfelelőségértékelésére,
megfelelőségi jelölésére, árának feltüntetésére, tárolására, szállítására és
forgalomba hozatalára, illetve a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályi
előírásokat megsérti,
b) a fogyasztókat - hamis méréssel, számolással,
az áru minőségének megrontásával - megkárosítja,
c) a nyitva tartásra vonatkozó szabályokat
megszegi,
d) üzletkörébe nem tartozó árut árusít vagy
szolgáltatást nyújt,
e) a fogyasztók minőségi kifogásait a
jogszabályok megsértésével intézi,
f) a forgalomból az árut jogosulatlanul
visszatartja, illetve a szolgáltatás nyújtását jogosulatlanul megtagadja,
g) a vásárlók könyvét szabálytalanul kezeli,
h) nem megfelelő minőségű árut hoz forgalomba
vagy ilyen szolgáltatást nyújt,
i) a hatósági árnál vagy az árura vagy szolgáltatásra
egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb árat kér.
j)
7. § (1) A fogyasztási kölcsönszerződés
érvényességéhez a szerződés írásba foglalása és egy példányának a fogyasztó
részére történő átadása szükséges.
(2) Semmis az a
fogyasztási kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza
a) a szerződés tárgyát képező áru vagy
szolgáltatás meghatározását,
b) a szerződés alapján fizetendő
ellenszolgáltatás meghatározását,
c) a tulajdonjog átszállásának időpontját és
feltételeit,
d) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget,
ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett
értékét,
e) az éves, százalékban kifejezett teljes
hiteldíjat,
f) az éves, százalékban kifejezett hiteldíj
módosításának feltételeit vagy, ha ez nem lehetséges, az erről szóló
tájékoztatást,
g) a részletek számát, összegét, a törlesztési
időpontokat,
h) ha az áru ára vagy a szolgáltatás díja a
szerződés időtartama alatt változhat, a változás feltételeit, illetve azt az
összeget, melynek elérése esetén a fogyasztó hátrányos következmények nélkül a
szerződéstől elállhat.
(3) A (2) bekezdés
e) pontja szerinti éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj összegét
a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény,
valamint a teljes hiteldíj mutató számítására és közzétételére vonatkozó
rendelkezések alapján kell kiszámítani.
(4) A fogyasztási
kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő
szerződési kikötés semmis.
(5) A szerződés
semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.
(6) A hitelező
köteles a fogyasztót a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor minden olyan
szerződési feltételről tájékoztatni, amely jogszabály alapján válik a szerződés
részévé.
(7) Fogyasztási
kölcsönszerződés esetében a fogyasztó minden esetben élhet a lejárat előtti
teljesítés jogával. Ebben az esetben a hitelező köteles a hiteldíjat arányosan
csökkenteni.
7/A. § (1) Fogyasztási kölcsönszerződés esetében a
Ptk. 329. §-ában foglaltaktól a fogyasztó hátrányára eltérni nem lehet.
(2) A fogyasztó nem kötelezhető arra, hogy a hitelezőnek
a fogyasztási kölcsönszerződésből származó követelései ellenében
váltókötelezettséget vállaljon.
(3) A hitelező a
fogyasztási kölcsönszerződésből származó követelése biztosítására csekket a
fogyasztótól nem fogadhat el.
(4) A fogyasztó
bármikor követelheti a hitelezőtől az olyan váltó vagy csekk visszaadását,
amelyet a (2) vagy (3) bekezdéssel ellentétben bocsátott ki.
(5) A hitelező
felel minden olyan kárért, amely a fogyasztót a (2) vagy (3) bekezdéssel
ellentétes váltó- vagy csekk-kibocsátással összefüggésben érte.
IV. Fejezet
A fogyasztók tájékoztatása
A tájékoztatás célja
8. § A tájékoztatásnak alkalmasnak kell lennie
arra, hogy a fogyasztó rendelkezzen
a) az áru- és szolgáltatásválasztás
megkönnyítéséhez, továbbá az áru és a szolgáltatás használatához, az áru
fenntartásához szükséges megfelelő ismeretekkel az áru és a szolgáltatás
alapvető tulajdonságairól, jellegzetességeiről, az áru és a szolgáltatás minőségéről,
áráról, díjáról, valamint az áru használatára vonatkozó utasításokról és
használatával járó veszélyekről,
b) a jogai érvényesítéséhez szükséges alapvető
ismeretekkel.
9. § Az áru akkor hozható fogyasztói forgalomba,
ha a csomagolásán vagy másutt, de az árutól elválaszthatatlanul elhelyezett
címkén jól olvashatóan, közérthetően és egyértelműen tartalmazza a fogyasztók
tájékoztatásához és a hatósági ellenőrzéshez szükséges, a 10. §-ban
meghatározott adatokat.
10. § (1) Az áru címkéjének tartalmaznia kell az
áru
a) azonosításra alkalmas megnevezését, amelyet
védjegy vagy fantázianév nem helyettesíthet;
b) gyártójának vagy forgalmazójának nevét és
címét azonosításra alkalmas módon;
c) származási helyének megjelölését, ha az áru
nem az Európai Gazdasági Térségből származik.
(2) Az áru
jellegétől és rendeltetésétől függően a címkének az (1) bekezdésben foglaltakon
túl - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - tartalmaznia kell az áru
a) méreteit, nettó mennyiségét az árura jellemző
mértékegységben vagy darabszámban,
b) előállításához felhasznált összetevőket
(mennyiségi összetételét, a felhasznált anyagok arányát),
c) rendeltetésszerű használhatóságának vagy
minőségmegőrzésének várható időtartamát,
d) alapvető műszaki jellemzőit,
e) energiafelhasználásának ismérveit,
f) a külön jogszabályban meghatározott módon
tanúsított környezet-, illetve természetkímélő jellegét (a felhasznált anyagok,
az előállítás módja, a használat és a hulladékká válás tekintetében), a külön
jogszabályban meghatározott környezetre és természetre ható veszélyesség
jellegét (a felhasznált anyagok, az előállítás módja, a használat és a
hulladékká válás tekintetében), illetve a környezet védelmének általános
szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és külön jogszabályok alapján
fennálló környezetterhelési díj, továbbá termékdíj fizetési kötelezettséget,
g) megfelelőségi jelölését.
(3) Ha az áru
jellege indokolja, a címkének - külön jogszabályban meghatározottak szerint -
megfelelő tájékoztatást kell tartalmaznia az áru környezet-, illetve
természetkímélő jellegéről, valamint a rendeltetésszerű használatával együtt
járó, az áru előrelátható használati ideje alatt fennálló, valamint hulladékká
válásakor jelentkező veszélyességi tényezőről úgy, hogy a fogyasztó a veszélyt
képes legyen felmérni és megtenni az elhárításához szükséges intézkedéseket.
(4) A címke
tartalma megjeleníthető szöveggel, számmal, képpel, ábrával, jellel és
jelöléssel úgy, hogy az megfeleljen az (1)-(3) bekezdésekben foglaltaknak.
(5) Az (1) bekezdésben
foglaltakat magyar nyelven is meg kell jeleníteni.
11. § A 9-10. §-ban foglaltakat külön törvény
eltérő rendelkezése hiányában kell alkalmazni. Az egyes árufajták címkéjének
tartalmára és megjelenítési formájára jogszabály további részletes előírásokat
is meghatározhat.
12. § (1) Külön jogszabályban meghatározott áru
csak használati és kezelési útmutatóval hozható forgalomba.
(2) A használati
és kezelési útmutatóban a fogyasztókat magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen
tájékoztatni kell az áru rendeltetésszerű használatának, felhasználásának,
eltarthatóságának és kezelésének (a továbbiakban együtt: rendeltetésszerű
használat) módjáról, így különösen az áru
a) rendeltetésszerű használatára vonatkozó
utasításokról és feltételekről,
b) minőségének megtartásához szükséges
különleges tárolási, kezelési feltételekről, amennyiben azok az áru
minőségmegőrzési időtartamát, illetve felhasználhatóságát nagymértékben
befolyásolják.
(3) Az import áruk
esetében az árukhoz csatolt idegen nyelvű útmutatóval azonos tartalmú, magyar
nyelvű használati és kezelési útmutatót kell a fogyasztó számára biztosítani.
13. § Azok az áruk, amelyekre vonatkozóan
jogszabály megfelelőség-tanúsítási kötelezettséget ír elő, csak az előírt mód
szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal együtt hozhatók forgalomba.
14. § (1) Az áru fogyasztói forgalombahozatalakor a
forgalmazó köteles - külön jogszabályban meghatározottak szerint - a fogyasztót
írásban tájékoztatni az eladási árról és az egységárról, illetve a szolgáltatás
díjáról.
(2) Az eladási
árat, az egységárat és a szolgáltatás díját a Magyar Köztársaság területén
törvényes fizetőeszköz szerint meghatározva, egyértelműen, könnyen
azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni.
(3) A Magyar
Köztársaság területén fogyasztói forgalomba hozott áru és szolgáltatás áraként
a fogyasztói forgalomban fizetendő árat kell feltüntetni.
(4) Több eladási
ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén az áru eladási árán,
vagy a szolgáltatás díján a feltüntetett legalacsonyabb eladási árat vagy
szolgáltatási díjat kell érteni.
(5) Az árcímke nem
takarhatja el az egyedi csomagoláson jogszabály kötelező előírása szerint
elhelyezett fogyasztói tájékoztatót.
15. § (1) Az árut úgy kell csomagolni, hogy a
csomagolás óvja meg az áru minőségét, könnyítse meg szállítását, ne
befolyásolja hátrányosan az áru minőségét vagy mennyiségét, segítse elő a
korszerű kiszolgálást, feleljen meg a biztonságos munkavégzés és az
egészségvédelem követelményeinek.
(2) Az áru
csomagolására jogszabály további előírásokat határozhat meg.
16. § (1) A fogyasztók tájékoztatására, valamint a
csomagolásra vonatkozó szabályok megtartására
a) a címkézés, a használati és kezelési
útmutató, a megfelelőség-tanúsítás, valamint a csomagolás tekintetében a
gyártó,
b) az ár feltüntetése tekintetében a forgalmazó
köteles.
(2) Ha a gyártó az
árut nem látja el a törvény 9-15. §-aiban, illetve külön jogszabályban
meghatározott tájékoztatással és csomagolással, a forgalmazó köteles azt
pótolni.
(3) A
forgalmazónak kell bizonyítania, hogy a tájékoztatást a fogyasztónak megadta.
(4) A fogyasztó -
választása szerint - a gyártóval, illetve az árut forgalomba hozó bármelyik
gazdálkodó szervezettel szemben érvényesítheti jogait, függetlenül attól, hogy
a gyártót megnevezték-e.
(5) A (2)-(4)
bekezdésekben foglalt rendelkezések nem érintik a forgalmazónak a gyártóval
szemben érvényesíthető igényeit.
V. Fejezet
A fogyasztók oktatása
17. § (1) A fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli
oktatás keretében meg kell ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges
jogszabályokat.
(2) A
fogyasztóvédelmi oktatás elsősorban állami feladat.
(3) Az iskolai
fogyasztóvédelmi oktatás a Nemzeti Alaptanterv részét képezi. A Nemzeti
Alaptanterv fogyasztóvédelemmel kapcsolatos követelményeinek a Kormány részére
történő benyújtása előtt be kell szerezni a fogyasztói érdekek országos
képviseletét ellátó társadalmi szervezetek véleményét is.
(4) A Nemzeti
Alaptanterv elvei és követelményei szerint az ifjúsági, családügyi, szociális
és esélyegyenlőségi miniszter (a továbbiakban: miniszter) közreműködik a
közoktatás intézményei számára készülő fogyasztóvédelmi tantervi követelmények
meghatározásában.
(5) Az állam az
iskolai fogyasztóvédelmi oktatással kapcsolatos feladatait az oktatási
intézményeken keresztül, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és a fogyasztói
érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel együttműködve látja el.
VI. Fejezet
A fogyasztói jogok érvényesítése
Békéltető testület
18. § (1) A békéltető testület eljárásának célja a
fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy (fogyasztói jogvita)
egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén
pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű
érvényesítésének biztosítása érdekében.
(2) A békéltető
testület a területi gazdasági kamarák (a továbbiakban: kamara) mellett működő
független testület.
(3) A békéltető
testületet az azonos területen működő kereskedelmi és iparkamara és agrárkamara
közösen működteti.
(4)
(5) A helyi
önkormányzatok - önkéntesen és a kamarával történő megállapodás alapján - részt
vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból.
19. § (1) A békéltető testület hatáskörébe az áruk
és szolgáltatások minőségével, biztonságosságával és a termékfelelősségi
szabályok alkalmazásával, valamint a szerződések megkötésével és teljesítésével
kapcsolatos fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése tartozik.
(2)
20. § (1) Az eljárásra az a békéltető testület
illetékes, amelynek területén a fogyasztó lakóhelye vagy tartózkodási helye,
illetőleg a 28. § (2) bekezdése alapján eljárást kezdeményező szervezet székhelye
található.
(2) Belföldi
lakóhely hiányában az illetékesség a fogyasztó tartózkodási helyéhez igazodik.
Ha ez külföldön van, az illetékességet a panasszal érintett gazdálkodó
szervezet vagy az annak képviseletére hivatott szerv székhelye alapítja meg.
(3) A fogyasztó a
kérelmet az (1) bekezdés szerint illetékes testület helyett a szerződés
teljesítésének helye szerint illetékes testületnél is benyújthatja.
(4) A békéltető
testület illetékességi területe a testületet működtető területi gazdasági kamarák
illetékességi területéhez igazodik.
21. § (1) A békéltető testület elnökből,
elnökhelyettesből és tagokból (a továbbiakban együtt: békéltető testületi
tagok) áll.
(2) A testületi
tagokat - testületenként legalább tíz, legfeljebb harminc főt - egyrészről a
kamara, másrészről a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezetek egyenlő arányban jelölik ki. A jelölés során biztosítani kell, hogy
a testületnek legyen olyan tagja, aki a 25. § (4) bekezdésében meghatározott
követelményeknek megfelel.
(3) A tagokról a
testület elnöke listát vezet. A lista tartalmazza a tagok nevét, szakmai
ismeretük és a jelölő szervezet megjelölését. Ezek az adatok közérdekből
nyilvános adatok. Az elnök a testületi tagok listáját megküldi a békéltető
testület működési feltételeit biztosító kamarának, a Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőségnek, továbbá kérésre a területileg illetékes fogyasztóvédelmi
felügyelőségnek, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezeteknek, valamint a helyi önkormányzatoknak.
(4) Az elnököt - a
testületi tagok közül - a békéltető testület választja meg. A választás
eredményét a békéltető testület megküldi a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
főigazgatójának. Ha az elnök testületi tagsági megbízatásának megszűnését
követő hatvan napon belül a békéltető testület nem választ elnököt, az új
elnököt - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatójának javaslatára - a
miniszter bízza meg a testületi tagok közül. Az elnök teljes jogkörrel
képviseli a testületet.
(5) Az
elnökhelyettest az elnök jelöli ki a testületi tagok közül. Az elnökhelyettes
teljes jogkörrel helyettesíti az elnököt annak akadályoztatása esetén.
(6) A békéltető
testületi tagok megbízatása három évre szól. A tagok újraválaszthatóak.
(7) A békéltető
testület tagjai tevékenységüket külön jogszabályban meghatározott díjazás
ellenében végzik.
22. § (1) Békéltető testületi tag az lehet, aki
felsőfokú iskolai végzettséggel és annak megfelelő, legalább kétéves igazolt
szakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) Nem lehet
békéltető testületi tag,
a) aki a polgári jog szabályai szerint
cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes,
b) aki a büntetett előélethez fűződő hátrányok
alól nem mentesült.
23. § A békéltető testület tagjainak függetlennek
és pártatlannak kell lenniük, nem lehetnek képviselői a feleknek, eljárásuk
során utasítást nem fogadhatnak el. Teljes titoktartásra kötelezettek a
békéltető testület működése során tudomásukra jutott tények és adatok
tekintetében, az eljárás megszűnése után is. Minderről kijelölésük elfogadásakor
írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.
24. § (1) A békéltető testületi tag megbízatása
megszűnik
a) a megbízatás időtartamának lejártával,
b) a 22. § (2) bekezdésében foglalt kizáró okok
bekövetkezése esetén,
c) lemondással,
d) alkalmatlanná válása esetén,
e) halálával.
(2) Az (1)
bekezdés d) pontja szerinti esetben a megbízatás megszűnését a békéltető
testület elnöke - az érintett testületi tag meghallgatása után és a tagot
jelölő szervezet véleményének figyelembevételével - állapítja meg.
(3) Ha a békéltető
testületi tag megbízatása a törvényben szabályozott bármely okból megszűnik,
helyette a testületi tag jelölésére vonatkozó rendelkezések megfelelő
alkalmazásával új testületi tagot kell kijelölni.
25. § (1) A békéltető testület háromtagú tanácsban
jár el. Az eljáró tanács egyik tagját az eljárást megindító fogyasztó, illetve
a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, egy másik tagját
pedig az eljárással érintett gazdálkodó szervezet jelöli ki a testületi tagok
21. § (2) bekezdésében meghatározott listájáról, és az így kijelölt két tag
jelöli ki az eljáró tanács elnökét.
(2) Ha a felek
bármelyike a megadott határidőn belül nem él a jelölés lehetőségével, vagy a
két kijelölt testületi tag a kijelölésüktől számított három napon belül nem
egyezik meg a harmadik tag személyében, vagy, ha más okból szükséges, az eljáró
tanács hiányzó tagját a testület elnöke jelöli ki, figyelemmel arra, hogy
legalább egy tag a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezetek által jelölt, egy másik tag pedig a kamara által jelölt testületi
tagok közül kerüljön ki, valamint minden olyan szempontra, amely nagy
valószínűséggel biztosítja független és pártatlan testületi tag kijelölését.
(3) Ha a felek az
ügy eldöntését egyszerűnek tartják és egy testületi tag személyében
megállapodnak, ez a testületi tag egyedül jogosult az eljárás lefolytatására.
(4) A (3)
bekezdésben meghatározott esetben egyedül eljáró testületi tagként csak az
jelölhető ki, aki jogi végzettséggel rendelkezik, és a megelőző három évben nem
állt az őt jelölő kamarával, illetve fogyasztói érdekek képviseletét ellátó
társadalmi szervezettel, vagy ezek tagjával munkaviszonyban vagy munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszonyban.
(5) Ahol a törvény
a továbbiakban eljáró tanácsot, illetve az eljáró tanács elnökét említ, azon az
egyedül eljáró testületi tagot is érteni kell.
26. § (1) A békéltető testületi tag az eljárásból
ki van zárva, ha neki vagy hozzátartozójának [Ptk. 685. § b) pont] a
vitás ügyhöz személyi vagy vagyoni érdekeltsége fűződik, illetve egyéb ok miatt
elfogult, kivéve, ha a feleket erről tájékoztatta, és ennek ismeretében
személye ellen egyik fél sem emelt kifogást.
(2) A felek,
illetve az elnök által az eljáró tanácsba kijelölt testületi tag köteles a
testület elnökének haladéktalanul bejelenteni és a felek előtt feltárni minden
olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy
pártatlansága tekintetében.
(3) Az eljáró
tanácsba kijelölt testületi tag ellen a fél kizárási kérelmet terjeszthet elő,
amennyiben olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket ébresztenek
függetlensége vagy pártatlansága tekintetében.
(4) A fél az
általa kijelölt testületi tag ellen csak olyan okból élhet kizárási kérelemmel,
amely a kijelölést követően vált előtte ismertté.
(5) Az
indokolással ellátott írásbeli kizárási kérelem attól a naptól számított három
napon belül terjeszthető elő, amikor a fél az eljáró tanács összetételéről
tudomást szerzett, vagy amikor a (3) bekezdésben említett körülmények előtte
ismertté váltak.
(6) A kizárási
kérelemről a békéltető testület elnöke dönt, az érintett testületi tag
meghallgatása után. E döntés meghozataláig az eljáró tanács - a kizárással
érintett testületi tagot is beleértve - folytathatja az eljárást, de érdemi
határozatot nem hozhat.
26/A. § A békéltető testület bárki kérésére köteles
haladéktalanul, írásban vagy más megfelelő formában tájékoztatást adni a
hatásköréről, illetékességéről, eljárásának szabályairól és költségeiről,
határozatainak típusairól, kikényszerítésének módjáról és a rendelkezésre álló
jogorvoslatokról.
27. § (1) A békéltető testület eljárása
megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett gazdálkodó szervezettel
közvetlenül megkísérelje a panaszügy rendezését.
(2) E körben a
gazdálkodó szervezet fokozott együttműködésre köteles. Ha a fogyasztó
panaszával nem ért egyet, köteles a fogyasztónak erről haladéktalanul rövid
indokolással ellátott írásbeli nyilatkozatot adni.
28. § (1) A békéltető testület eljárása a 27. §-ban
szabályozott egyeztetést követően kérelemre indul.
(2) A kérelmet a
fogyasztó vagy - a több fogyasztót érintő vitás ügyben az érintettek
felhatalmazása alapján - a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezet terjesztheti elő.
(3) A kérelmet a
békéltető testület elnökéhez kell írásban benyújtani. Az írásos formának
elektronikus irat használatával is eleget lehet tenni. A kérelemnek
tartalmaznia kell
a) a fogyasztó nevét, lakóhelyét vagy
tartózkodási helyét, illetve az eljárást kezdeményező szervezet nevét, székhelyét
és az érintettek felhatalmazását,
b) a panasszal érintett gazdálkodó szervezet
nevét, székhelyét,
c) - ha az illetékességet a 20. § (3) bekezdése
szerint a szerződés teljesítésének helyére kívánja alapítani - a fogyasztónak a
teljesítés helyére vonatkozó nyilatkozatát,
d) a panasz rövid leírását, az azt alátámasztó
tényeket és azok bizonyítékait,
e) a fogyasztó nyilatkozatát a 27. § (1)
bekezdésében előírt feltétel teljesítéséről,
f) a testület döntésére irányuló indítványt.
(4) A kérelemhez
csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek
tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a gazdálkodó
szervezet írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, illetőleg - közüzemi,
valamint pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet
esetében - az ügyfélszolgálati iroda elutasító nyilatkozatát, ezek hiányában a
fogyasztó rendelkezésére álló egyéb írásos bizonyítékot az egyeztetés
megkísérléséről.
(5) Ha a kérelem
nem felel meg a (3)-(4) bekezdésben foglaltaknak, a békéltető testület elnöke a
kérelmet a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a kérelmezőnek
visszaküldi.
28/A. § Az eljárás megindítása az elévülést
megszakítja. Az eljárás eredményes befejezése után az elévülésre a Ptk. 327.
§-a (1) és (2) bekezdésében, az eljárás eredménytelensége esetén a Ptk. 326.
§-a (2) bekezdésében foglaltak irányadók.
29. § (1) Az eljárás megindulásától kezdődő
határidők számításakor az eljárás megindulásának az minősül, amikor a hiánytalan
kérelem a békéltető testület elnökéhez beérkezik.
(2) A békéltető
testület elnöke az eljárás megindulásától számított három munkanapon belül
megvizsgálja, hogy az ügy a testület hatáskörébe és illetékessége alá
tartozik-e. A testület hatáskörének vagy illetékességének hiánya esetén az
ügyet - a kérelmező egyidejű értesítésével - a hatáskörrel, illetve
illetékességgel rendelkező szervezetnek haladéktalanul megküldi.
(3) A testület
hatáskörének és illetékességének megállapítása esetén az elnök az eljárás megindulásától
számított harminc napon belüli meghallgatási időpontot tűz ki a felek számára.
(4) Az elnök a
meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket a kérelem másolatának és a 21. §
(3) bekezdése szerinti lista egyidejű megküldésével kellő időben előzetesen
értesíti, azzal a felhívással, hogy az eljáró tanács általuk jelölhető tagjára
vonatkozó javaslatukat legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított három
napon belül tegyék meg, illetve - egyszerűen eldönthető ügy esetén - az egyedül
eljáró testületi tag személyében e határidő alatt állapodjanak meg, ellenkező
esetben a kijelölésről a békéltető testület elnöke hivatalból gondoskodik. Az
elnök a körülmények mérlegelése alapján kezdeményezheti az eljárás írásbeli
lefolytatását, a meghallgatás mellőzéséhez azonban mindkét fél hozzájárulását
be kell szereznie.
(5) Az
értesítésben a panasszal érintett gazdálkodó szervezetet fel kell szólítani,
hogy az értesítés kézhezvételétől számított öt napon belül írásban nyilatkozzék
(válaszirat) a panasz jogosságát és az ügy körülményeit, valamint a tanács
döntésének kötelezésként történő elfogadását (alávetés) illetően,
nyilatkozatában jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket és azok
bizonyítékait, illetve csatolja azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek
tartalmára bizonyítékként hivatkozik. Figyelmeztetni kell a gazdálkodó
szervezetet, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása
esetén a tanács a rendelkezésére álló adatok alapján határoz.
(6) A gazdálkodó
szervezet válasziratának másolatát az elnök a kérelmezőnek haladéktalanul
megküldi, ha pedig erre már nincs elegendő idő, azt a meghallgatáson adja át.
(7) Ha a
gazdálkodó szervezet válasziratát nem terjeszti elő, a tanács köteles az
eljárást folytatni, anélkül, hogy a mulasztást a kérelmező állításai
elismerésének tekintené.
30. § (1) Az eljárás során a tanács elnöke
egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a
jogszabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben,
illetve egyezség hiányában az eljárást folytatja. A tanács elnöke szükség
esetén a fogyasztót jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja.
(2) Az eljárás
során a tanács köteles a feleket egyenlő elbánásban részesíteni. Köteles
lehetőséget adni a felek számára álláspontjuk előadására, illetve beadványaik
előterjesztésére.
(3) Az eljárás
nyilvános, bármelyik fél azonban kérheti a nyilvánosság kizárását.
31. § (1) A kérelem, illetve a válaszirat az
eljárás során szabadon módosítható vagy kiegészíthető, kivéve, ha az eljáró tanács
ennek lehetőségét az ezzel okozott késedelemre tekintettel kizárja, vagy a
gazdálkodó szervezet az alávetésre hivatkozva a kérelem módosítása, illetőleg
kiegészítése ellen tiltakozik.
(2) Ha a
meghallgatáson bármelyik fél szabályszerű értesítés ellenére nem jelenik meg,
vagy nem terjeszti elő bizonyítékait, a tanács lefolytatja az eljárást, és a
rendelkezésre álló adatok alapján hozhat határozatot.
(3)
(4) A tanács az
eljárást megszünteti, ha
a) a fogyasztó a kérelmét visszavonja,
b) a felek az eljárás megszüntetésében
megállapodnak,
c) az eljárás folytatása lehetetlen,
d) az eljárás folytatására - a tanács megítélése
szerint - bármely okból nincs szükség.
(5) A tanács az
ügy érdemében szótöbbséggel határozatot hoz.
(6) A tanács az
eljárást az eljárás megindulását követő hatvan napon belül befejezi, indokolt
esetben ezt a határidőt a testület elnöke legfeljebb harminc nappal
meghosszabbíthatja.
32. § A tanács határozata
a) ajánlás, ha a panasszal érintett gazdálkodó
szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését
kötelezésként nem fogadja el, vagy
b) kötelezést tartalmazó határozat, ha a
panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor (alávetés) vagy a
határozat kihirdetésekor nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára
nézve kötelezőként elismerte.
33. § (1) A határozatnak ki kell terjednie a
kérelemben előterjesztett valamennyi indítványra, és a döntés alapjául szolgáló
indokokra. Rendelkezni kell az eljárás költségének összegéről és annak
viseléséről.
(2) Az eljárás
költségét az a fél viseli, akinek terhére a tanács az ügyet eldöntötte.
(3) A határozatban
megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint - a határozat
kihirdetését követő naptól számított - tizenöt napos határidőt kell szabni.
(4) A tanács
határozatát a határozathozatal napján hirdeti ki. A kihirdetett határozat
írásba foglalt egy-egy példányát legkésőbb nyolc napon belül meg kell küldeni a
feleknek és a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek.
34. § (1) A tanács határozata nem érinti a
fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse.
(2) A tanács
határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozat érvénytelenítése
azonban kérhető a bíróságtól, a (3) bekezdésben meghatározottak szerint.
(3) A fél a
határozatnak a részére történt kézbesítésétől számított tizenöt napon belül
keresettel a határozat érvénytelenítését kérheti a békéltető testület székhelye
szerint illetékes megyei bíróságtól, ha a tanács összetétele vagy eljárása nem
felelt meg e törvény rendelkezéseinek, vagy a 19. § (1) bekezdése alapján a
békéltető testületnek nem volt hatásköre az eljárásra.
(4) A bíróság a
tanács kötelező határozatának végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti.
(5) A bíróság
ítélete kizárólag a határozat érvénytelenítésére vonatkozhat.
(6) A bírósági
eljárására egyébként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
rendelkezései irányadók.
35. § (1) A határozat kézhezvételétől számított
tizenöt napon belül a fél kérheti a tanácstól, hogy a határozatában előforduló
bármely névcserét, névelírást, szám- vagy számítási hibát vagy más hasonló
elírást javítson ki, illetve a határozat meghatározott része tekintetében adjon
értelmezést.
(2) Ha a tanács a
kérelmet indokoltnak tartja, annak beérkezésétől számított három napon belül a
kijavítást elvégzi, illetve az értelmezést megadja. Az értelmezés a határozat
részévé válik.
(3) A tanács az
(1) bekezdésben meghatározott hibát a határozat kihirdetésétől számított
harminc napon belül kérelem hiányában is kijavíthatja.
36. § (1) A békéltető testületet működtető kamara
és a fogyasztóvédelmi felügyelőség ellenőrzi a tanács kötelező határozatának
végrehajtását, illetve azt, hogy mennyiben járnak el a felek az ajánlásban
foglaltaknak megfelelően.
(2) Ha a gazdálkodó
szervezet a tanács ajánlásának nem tesz eleget, az (5) bekezdésben
meghatározott értesítést a békéltető testület továbbítja a területileg
illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek, és a békéltető testületet működtető
kamarának, amely - a fogyasztó nevének megjelölése nélkül - jogosult, illetve
ha az ajánlásban foglaltak a békéltető testület határozata szerint a fogyasztók
széles körét érintik, a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőség
köteles a vizsgált panaszt és az eljárás eredményét nyilvánosságra hozni.
(3) Ha a
gazdálkodó szervezet a tanács kötelező határozatát vagy a határozattal
jóváhagyott egyezséget a teljesítési határidőn belül nem hajtja végre, a
fogyasztó, illetve az eljárást kezdeményező szervezet kérheti a bíróságtól a
tanács határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását.
(4) A bíróság
megtagadja a kötelező határozat végrehajtását, ha a 19. § (1) bekezdése alapján
a békéltető testületnek nem volt hatásköre az eljárásra.
(5) A fogyasztó a
határozattal jóváhagyott egyezség és a kötelező határozat végrehajtásának,
illetve az ajánlásban foglaltak követésének elmaradásáról köteles értesíteni a
békéltető testületet.
36/A. § A békéltető testület köteles tevékenységéről
évente, a tárgyévet követő év március 31-éig összefoglaló tájékoztatót
készíteni és azt a miniszternek megküldeni. A miniszter gondoskodik a
rendelkezésére bocsátott összefoglaló tájékoztatók közzétételéről.
37. § A békéltető testület az eljárására vonatkozó
részletes szabályokat a törvény keretei között szabadon állapíthatja meg. Az
országos gazdasági kamarák az egységes gyakorlat kialakítása érdekében - a
fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek szövetségének és
a testületi elnökök véleményének figyelembevételével - eljárási szabályzatot
készíthetnek, melyet az igazságügyminiszter hagy jóvá.
38. § (1) A közüzemi, a pénzügyi és
nyugdíjpénztári, a biztosítási, valamint a távközlési szolgáltatási
tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére,
panaszok kivizsgálására és orvoslására, a fogyasztók tájékoztatására az
ügyfelek részére nyitva álló helyiségben ügyfélszolgálatot kötelesek
működtetni.
(2) Az
ügyfélszolgálat működési rendjét, félfogadási idejét a gazdálkodó szervezet úgy
köteles megállapítani, illetve működésének feltételeiről oly módon köteles
gondoskodni, hogy a fogyasztói érdekek ne sérüljenek.
(3) Az
ügyfélszolgálat a panasz elutasítását köteles indokolással ellátva írásba
foglalni és annak egy példányát a fogyasztónak átadni vagy tizenöt napon belül
megküldeni.
(4) Az
ügyfélszolgálat a fogyasztói bejelentések intézése és a fogyasztók
tájékoztatása során köteles együttműködni a fogyasztói érdekek képviseletét
ellátó társadalmi szervezetekkel.
39. § (1) Az ellen, akinek jogszabályba ütköző
tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt
okoz, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a fogyasztói érdekek képviseletét
ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész, valamint a 2. § b) és m) pontjában
meghatározott szolgáltatással kapcsolatban a Pénzügyi Szervezetek Állami
Felügyelete is pert indíthat a fogyasztók széles körének védelme, illetőleg a
jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében. Ilyen per akkor is
indítható, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.
(2) Az (1)
bekezdésben meghatározott kereset a jogsértés bekövetkezését követő egy éven
belül nyújtható be.
(3) A bíróság az
ítéletben feljogosíthatja az igény érvényesítőjét, hogy a jogsértő költségére
az ítéletet országos napilapban közzétegye.
(4) A jogsértő
köteles a sérelmet szenvedett fogyasztó igényét az ítéletnek megfelelően
kielégíteni. Ez nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel
szemben a polgári jog szabályai szerint igényét érvényesítse.
(5) A keresetindítási jog az (1)-(4) bekezdésben
meghatározottak szerint megilleti azokat az Európai Gazdasági Térség bármely
tagállamának joga alapján létrejött minősített szervezeteket az általuk védett
fogyasztói érdekek védelme körében, amelyek a fogyasztók védelme céljából a
jogsértéstől eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK irányelv 4. cikkének (3)
bekezdése alapján az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken
szerepelnek, feltéve, hogy a keresetben érvényesített igény külön jogszabályban
meghatározott jogszabály megsértésén alapul.
MÁSODIK RÉSZ
A FOGYASZTÓVÉDELEM ÁLLAMI, ÖNKORMÁNYZATI
ÉS ÉRDEK-KÉPVISELETI INTÉZMÉNYRENDSZERE
VII. Fejezet
A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere
40. § (1) A miniszter
a) kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé
terjeszti a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját, javaslatot tesz a
megvalósítás szervezeti és intézményi feltételeire,
b) intézkedéseket tesz, illetve kezdeményez a
fogyasztói jogok védelme és érvényesítése érdekében.
(2) A koncepciónak
tartalmaznia kell:
a) az elérni kívánt fogyasztóvédelmi célokat,
b) a célok érdekében végrehajtandó feladatokat,
azok megvalósításának sorrendjét és határidejét,
c) a kitűzött célok megvalósításának eszközeit,
ideértve a pénzügyi igények megjelölését is.
(3) A koncepcióban
foglaltakat a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, továbbá a nemzetgazdaság
bármely ágában megvalósuló végrehajtási tevékenység során érvényre kell
juttatni.
41. § (1) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség önálló
feladat- és hatáskörrel rendelkező központi hivatal.
(2) A
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a Kormány által kijelölt miniszter irányítása
alatt áll.
(3) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a
területi felügyelőségek hatásköre nem terjed ki jogszabályban más szervek
hatáskörébe utalt fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskörökre.
42. § A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági
feladatokat külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően - a Fogyasztóvédelmi
Főfelügyelőség szakmai irányításával - a területi felügyelőségek látják el.
43. § A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a
területi felügyelőségek
a) felügyelik a fogyasztóvédelmet érintő
jogszabályok megtartását,
b) közreműködnek a fogyasztóvédelmi politika
kidolgozásában,
c) figyelemmel kísérik és elemzik a
fogyasztóvédelmi politika érvényesülését,
d) véleményezik a fogyasztókat érintő
jogszabálytervezeteket, és kezdeményezik a jogszabály módosításokat,
e) együttműködési megállapodás alapján
együttműködnek a fogyasztóvédelmi tevékenységet ellátó más állami szervekkel,
f) piacfelügyeleti tevékenységük keretében
ellenőrzik az áruk forgalmazására és a szolgáltatások nyújtására vonatkozó
jogszabályok és hatósági előírások megtartását, vizsgálatot folytathatnak a
fogyasztókat érintő ügyekben, fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki, kivéve,
ha más hatóság azonos tényállás mellett már szabott ki bírságot,
g) irányítják a termékbiztonság ellenőrzésével
összefüggő piacfelügyeleti feladatokat, és működtetik a Központi
Piacfelügyeleti Információs Rendszert,
h) figyelemmel kísérik a fogyasztókat érintő
általános szerződési feltételeket,
i) intézik a fogyasztók minőségi kifogásaival és
panaszaival kapcsolatos ügyeket,
j) szakmai segítséget nyújtanak a fogyasztói
érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a
fogyasztók oktatásához,
k) a fogyasztói jogokat ismertető kiadványokat
jelentetnek meg,
l) termék-összehasonlító vizsgálatokat
végeztetnek és közzéteszik azok eredményét,
m) módszertani segédanyagokat készítenek a helyi
önkormányzatok fogyasztóvédelmi tevékenységének elősegítése és egységessége
érdekében,
n) támogatják az önkormányzati tanácsadó irodák
működését,
o) ellátják mindazokat a feladatokat, amelyeket
jogszabály feladat- és hatáskörükbe utal.
VIII. Fejezet
44. § (1) A helyi önkormányzatok
képviselő-testületei
a) segíthetik a fogyasztók önszerveződéseit,
támogathatják a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítő
tevékenységét,
b) önkéntesen, a kamarával történő megállapodás
alapján részt vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból,
c) a lakosság igényeitől függően
fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát működtethetnek.
(2) Az
önkormányzat képviselő-testületének, valamint jegyzőjének fogyasztóvédelmi
feladat- és hatáskörét külön jogszabályok határozzák meg.
IX. Fejezet
Érdek-képviseleti szervezetek
45. § (1) Az állam és a helyi önkormányzatok
előmozdítják és támogatják a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy
a) érdekfeltáró munkájukkal segítsék a
fogyasztók gazdasági érdekeinek és fogyasztói jogainak érvényesítését, ennek
keretében feltárják a fogyasztói problémákat, értékeljék a fogyasztói jogok
érvényesülését,
b) figyelemmel kísérjék a fogyasztókkal szemben
alkalmazott általános szerződési feltételeket,
c) képviseljék a fogyasztókat az érdekegyeztető
fórumokon és testületekben,
d) eljárást, vizsgálatot, intézkedést,
jogszabály-módosítást kezdeményezzenek a fogyasztói jogok vagy fogyasztói
érdekek védelme érdekében,
e) véleményezzék a fogyasztókat érintő
jogszabálytervezeteket, jogszabály-módosítást kezdeményezzenek a fogyasztói
jogok vagy fogyasztói érdekek érvényesítése vagy védelme érdekében,
f) közreműködjenek a fogyasztóvédelmi politika
kidolgozásában és figyelemmel kísérjék annak érvényesülését,
g) a fogyasztók tájékoztatását szolgáló és
jogérvényesítésüket elősegítő tanácsadó irodákat és a fogyasztók tájékoztatását
szolgáló információs rendszert működtessenek,
h) fogyasztóvédelmi oktatást szervezzenek,
i) a tevékenységük során tapasztaltak
nyilvánosságra hozatalával tájékoztassák a közvéleményt,
j) a fogyasztói érdekek védelme céljából részt
vegyenek a nemzetközi szervezetek tevékenységében,
k) közreműködjenek a nemzeti szabványosításban a
Magyar Szabványügyi Testület szervein keresztül.
(2) Az árhatóság
köteles a hatósági ár megállapítását, a hatósági ár mértékének kialakítását
megelőzően a társadalmi szervezetek véleményét kikérni.
(3) Az állam a
mindenkori éves költségvetésről szóló törvényben gondoskodik a fogyasztói
érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek támogatásáról.
X. Fejezet
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek
eljárása
46. § (1) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a
területi felügyelőségek (a továbbiakban: eljáró hatóság) eljárására az államigazgatási
eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e
fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az eljáró
hatóság eljárását - külön jogszabályban meghatározott jogszabály megsértése
miatt - kezdeményezni jogosultak azok az Európai Gazdasági Térség bármely
tagállamának joga alapján létrejött minősített szervezetek is az általuk védett
fogyasztói érdekek védelme körében, amelyek a fogyasztók védelme céljából a
jogsértéstől eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK irányelv 4. cikkének (3)
bekezdése alapján az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken
szerepelnek.
47. § (1) Ha az eljáró hatóság eljárása során
megállapította az e törvényben és más jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi
rendelkezések megsértését, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában
a) elrendelheti a jogsértő állapot
megszüntetését,
b) megtilthatja a jogsértő magatartás további
folytatását,
c) elrendelheti a fogyasztó életére,
egészségére, testi épségére veszélyes áru forgalomból való kivonását,
d) elrendelheti a fogyasztó életére,
egészségére, testi épségére veszélyes áru megsemmisítését a környezetvédelmi
szempontok figyelembevételével,
e) elrendelheti a fogyasztók életét, egészségét
veszélyeztető értékesítési körülmények, illetve a fogyasztók széles körét
érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó és a tisztességtelen piaci
magatartás tilalmába ütköző gazdasági tevékenység esetén - a szabálytalanság
megszüntetéséig - az üzlet bezárását.
(2) Az eljáró
hatóság jogosult jegyzőkönyv ellenében minta és ellenminta vételére, ha az áru
minősége, összetétele csak vegyi vagy műszaki vizsgálattal állapítható meg,
továbbá próbavásárlást végezhet.
(3) Az eljáró
hatóság az ellenőrzések során együttműködik az önkormányzati szervekkel, az
ellenőrzések tapasztalatairól tájékoztatja az érdekelt önkormányzatokat és
felkérésükre vizsgálatot folytat.
(4) Az eljáró
hatóságnak a határozat meghozatala előtt ki kell kérnie az érdekelt szakhatóság
véleményét. Amennyiben a szakhatóság tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy
kell tekinteni, hogy a hozandó intézkedéssel egyetért.
(5) Az eljáró
hatóság az általa kiadott határozatot tizenöt napon belül köteles megküldeni az
érdekelt szakmai felügyeletnek.
47/A. § (1) Az eljáró hatóság a 47. § (2)
bekezdésében megjelölt próbavásárlás során, munkavégzésre irányuló egyéb
jogviszony keretében közreműködőt, továbbá az alkalmi munkavállalói könyvvel
történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített
befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvényben meghatározottak alapján alkalmi
munkavállalói könyvvel rendelkező munkavállalót is igénybe vehet.
(2) A 47. § (2)
bekezdésében megjelölt eljárásban az (1) bekezdés alapján közreműködő személy
részére az eljáró hatóság megbízólevelet állít ki, amely tartalmazza a
közreműködő nevét, továbbá, hogy mely forgalmazónál milyen típusú ellenőrzést
folytathat le.
(3) Próbavásárlás
esetén az eljáró hatóság az ellenőrzési jogosultságát a próbavásárlás
befejezésekor igazolja, ezzel egyidejűleg a forgalmazó képviseletében eljáró
személy az áru visszavétele mellett köteles a vételárat visszatéríteni.
48. § (1) Az eljáró hatóság a fogyasztóvédelmi
rendelkezések megsértése esetén határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat
ki. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható.
(2) A bírság
összegét az eset összes körülményeire - így különösen a fogyasztók érdekei
sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő
magatartás ismételt tanúsítására, valamint a jogsértéssel elért előnyre - tekintettel
kell meghatározni.
(3) A bírságot a
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség számlájára kell befizetni. A bírság
felhasználásról külön jogszabály rendelkezik.
(4) A jogerősen
kiszabott és be nem fizetett bírságot adók módjára és azokkal egy sorban kell behajtani.
49. § (1) Az eljáró hatóság határozatában
ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a 47. § (1) bekezdés a)-c) és e)
pontjaiban foglaltakat, ha erre halaszthatatlanul szükség van.
(2) Az eljáró
hatóság vezetője elrendelheti az élet, az egészség, a testi épség és a
környezet védelme, vagy a fogyasztók széles körét érintő, különösen nagy kárral
fenyegető veszély elhárítása érdekében hozott határozat azonnali végrehajtását.
50. § (1) A területi felügyelőség első fokú
határozata ellen benyújtott fellebbezést a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
vezetője bírálja el.
(2) A
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője határozatának felülvizsgálata
keresettel kérhető a bíróságtól. A bíróság a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
vezetőjének határozatát megváltoztathatja.
51. § (1) Az eljáró hatóság köteles határozatát
nyilvánosságra hozni, ha a határozat azonnali végrehajtását a 49. § (2)
bekezdése alapján rendelte el.
(2) Az eljáró
hatóság a súlyos fogyasztói érdeksérelem megelőzése, illetve csökkentése
érdekében határozatát nyilvánosságra hozhatja. A nyilvánosságra hozatalnak nem
akadálya, ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték.
HARMADIK RÉSZ
Záró rendelkezések
Hatálybalépés
52. § (1) Ez a törvény 1998. március 1-jén lép
hatályba.
(2) E törvény
18-37. §-ában foglalt rendelkezéseket 1999. január 1-jétől kell alkalmazni.
53. § A gyógyszerek forgalmazásáról külön
jogszabály rendelkezik.
54. § (1) a)
b)
c)
(2) A törvény
hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti
a) a belkereskedelemről szóló 1978. évi I.
törvény 1. §-ának második mondata, 21-23. §-ai, 25. § (3) bekezdése, 29-32.
§-ai,
b) a belkereskedelemről szóló 1978. évi I.
törvény módosításáról szóló 1986. évi 18. törvényerejű rendelet 15-17. §-ai,
21. § (1) bekezdésének második mondatrésze és (2) bekezdésének középső
mondatrésze,
c) az árak megállapításáról szóló 1990. évi
LXXXVII. törvény 20. §-a,
d) a helyi önkormányzatok és szerveik, a
köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek
feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 71-72. §-a.
55. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy
a) az általános termékbiztonságra, valamint a
megjelenésükben másnak látszó és ezáltal a fogyasztó egészségét vagy
biztonságát veszélyeztető áruk forgalomba hozatalára és ellenőrzésére,
b) az egységes megfelelőségi jelölés
használatára,
c) az ingatlanok időben megosztott bérleti
jogának megszerzésére irányuló szerződésekre,
d) a házaló kereskedésre,
e) a távollevők között létrejött szerződésekre,
f) a fogyasztóvédelmi bírság felhasználására,
g) a békéltető testületi tagok díjazására,
h) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség
szervezetére, feladat- és hatáskörére,
i)
j) a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől
eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének
végrehajtása céljából a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi
szervezeteknek az irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében meghatározott jegyzékre
való felkerülése céljából lefolytatandó eljárásra,
k) a határon átnyúló fogyasztói panaszok
tekintetében a fogyasztó igényérvényesítésének előmozdítása, valamint az ilyen
jogviták peren kívüli elintézését elősegítő alternatív vitarendezési fórumok
európai hálózatában való részvételre,
l) a távollévők között létrejött pénzügyi
szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szerződésekre
vonatkozó
részletes szabályokat rendelettel meghatározza.
(2) Felhatalmazást
kap az igazságügyminiszter, hogy - e törvény 39. §-ának (5) bekezdésére és 46.
§-ának (2) bekezdésére tekintettel - rendelettel megállapítsa azon
jogszabályokat, melyek a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől eltiltó
határozatokról szóló 98/27/EK irányelv mellékletében meghatározott
irányelvekkel teremtik meg az összeegyeztethetőséget.
56. § Felhatalmazást kapnak az ágazati irányításért
felelős miniszterek, hogy
a) a feladat- és hatáskörükbe tartozó árukra és
szolgáltatásokra vonatkozó fogyasztói forgalomba hozatali követelményeket,
biztonságossági előírásokat, címkézésre vonatkozó külön előírásokat, az egyes
áruk megfelelőség értékelésének módját, valamint a tanúsítványokat kiadó
szervezetek körét,
b) az e törvény 47. § (4) bekezdése alapján az
eljárásban szakhatóságként közreműködő szervezetek körét,
c) a fogyasztói forgalomba hozatallal
kapcsolatos jelek, jelölések alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat
rendelettel
meghatározzák.
56/A. § (1) Felhatalmazást kap az egészségügyi
miniszter, hogy a miniszterrel egyetértésben a gyógyászati segédeszközök és az
orvostechnikai termékek fogyasztói forgalmazásának ellenőrzésére és az
ellenőrzésben való szakhatósági közreműködésre vonatkozó részletes szabályokat
rendeletben meghatározza.
(2) Felhatalmazást
kap a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy a miniszterrel, a
gazdasági és közlekedési miniszterrel, valamint az egészségügyi miniszterrel
egyetértésben a dohánytermékek előállításának, forgalmazásának és
ellenőrzésének a jövedéki törvény szabályozási körébe nem tartozó feltételeit
rendeletben meghatározza.
(3) Felhatalmazást
kap a miniszter, hogy a kizárólag használati és kezelési útmutatóval együtt
forgalomba hozható áruk körét rendelettel meghatározza.
57. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az
Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló,
Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a
Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai
Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:
a) az Európai Parlament és Tanács 2001/95/EK irányelve
az általános termékbiztonságról,
b) a Tanács 90/88/EGK irányelvével módosított
87/102/EGK irányelve a fogyasztói hitelről,
c) az Európai Parlament és a Tanács 98/27/EK
irányelve a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől eltiltó határozatokról,
d) a Bizottság 98/257/EK ajánlása a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezésére hatáskörrel rendelkező testületekre vonatkozó elvekről.